Az Országos Kéktúra nyomvonala

Minden nagy kalandnak van egy előtörténete, az enyém jó régre, egészen 1979-ig nyúlik vissza. Ekkor én még nagyon kicsi voltam.  A Magyar Televízió ekkor kezdte el forgatni a mindenki által ismert, híres Másfél millió lépés Magyarországon című műsort, amit két évvel később 1981-ben műsorára is tűzött. A műsor alkatói a Zempléni-hegység legmagasabb pontját képező Nagy-Milic csúcsától sétáltak keresztül Magyarország legszebb tájain és hegyvidékein, egészen az akkor még a kommunizmus miatt a Kőszegi-hegységben lévő Velemben álló Szent-Vid hegy tetejéig, az Országos Kéktúra útvonalán. Közben nem csak Magyarország természeti szépségeivel, de néprajzi, kulturális és történelmi örökségeivel is megismertették a nézőket.

Szerencsére ezt a csodálatos, azóta bátran kijelenthetem, hogy kultusz minősítést elnyert honismereti sorozatot sokszor megismételték és – lehet, hogy egy-két adó még most is műsorára tűzi – így lehetőségem volt többször is végignézni.

Bevallom magával ragadott. Már akkor valahol mélyen, belül éreztem, hogy ezt az utat egyszer valamikor nekem is végig kell járnom.

Aztán jöttek az iskoláskori vándortáborok, amik ezt az elhatározást a túra szeretetét és az ország megismerésének a vágyát csak növelték.

Aztán teltek az évek és az élet mindig úgy hozta, hogy nem volt lehetőségem a túrát elkezdeni. Ennek ellenére sem felejtettem el a dolgot, csak úgymond „jegeltem”. Mostanáig.

Végre elérkezett az idő, amikor már semmi nem gátolt abban, hogy végre elkezdjem, jobban mondva elkezdjük a túrát. Szerencsére nem egyedül kellett belevágnom a kalandba, az első szakaszokra, fiam Noel útitársamul szegődött és így még nagyobb kedvvel és örömmel indultam el az útra.

De még mielőtt leírnám részletesen, kalandjainkat és élményeinket engedjétek meg hogy pár hasznos tanácsot megosszak veletek, ha úgy döntenétek, hogy ti is belevágtok a kalandba.

Először is, mi az a Kéktúra?

Annak, aki esetleg nem tudná, Magyarország legismertebb és egyben leghosszabb turistaútja, amely jelenleg a Kőszegi-hegység legmagasabb pontja az Írott-kő és a Zempléni-hegységben fekvő Hollóháza között kígyózik végig az országon. A túrát a National Geographic 2020-ban a világ 25 leginkább ajánlott utazási célpontja közé sorolta.

A túra mindenkinek mást-mást jelent. Majdnem mindenki másért vág bele, de az tagadhatatlan, hogy mindenkinek, aki egyszer belevág és végigcsinálja életre szóló élményekben lesz része és nem fogja megbánni. A Kéktúra története az 1930-as évekig nyúlik vissza. 1938-ban Szent István halálának 900. évfordulóján a Magyar Turista Szövetség az országos kék sáv jelzésen meghirdette a Szent István vándorlást.

Ez az országos vándorlás adta később az Országos Kéktúra megalakításának alapötletét.

1952. januárjában aztán a budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztályának néhány tagja, név szerint Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és dr. Vízkelety László vezetőségi tagok meghirdették az Országos Kéktúra jelvényszerző mozgalmat a szakosztály számára a Tapolca és a Sátoros-(Zempléni) hegységi Tolvaj-hegy közötti kék útvonalra.

Maga az ötlet a bükkszentléleki sítáborban született meg és itt is vitatták meg a szervezői, azt is, hogy mi legyen a leendő túramozgalom célja.

Megegyeztek abban, hogy az ország legszebb hegyi tájait, útjait, ösvényeit kötik majd össze a túra során és azt egyénileg, idő korlátozás nélkül lehet végigjárni.

Az ötletet tett követte és megszületett az első Kéktúra útvonal, ami 852 km-t tett ki és ezt 25 szakaszra osztották fel. A túra útvonal ekkor még, a már említett Tapolca és a Zempléni-hegységben található Tolvaj-hegy között haladt.

Akkoriban mind a 25 szakasz bejárásáért jelvényt, 15 szakaszért pedig karjelvényt (emblémát) kaptak a túrázók.

Az akkori jelvényt Vígh Tibor tervezte. Ami akkor még egy kicsivel másképp nézett ki, mint a mostani, de ugyanúgy egy kék sávval ellátott útjelző táblát ábrázolt, mint most.

 

https://www.kektura.click.hu/OKT/egyebek/jelvenyek.htm

Kezdetben csak a Lokomitív Sportkör túrázói vehettek részt a mozgalomban, később azonban más Sportkörök tagjai is csatlakozhattak a túrához.
Az első ember, aki teljesítette az akkor még 852 km-es távot Horváth József volt, rögtön az első évben 1952-ben. Ő vehette át első ízben az azóta már ikonikussá vált kéktúra jelvényt.
A kéktúrázáshoz hozzá tartozik az igazolófüzet és a pecsételés is.
Az első igazolófüzetet 1953. augusztusában adták ki, „Az Országos-kék túrák kézikönyve” címmel Bokody József szerkesztésében és a túra teljesítésének feltételeit, a 25 szakasz leírását és a teljesítést igazoló túrajelentés mintáját tartalmazta.

1953. november 7.-én, 8-án Dobogókőn megtartott II. Országos Vasutas Találkozó Szakbizottsága kihirdette, hogy a túrát más vasutas sportkörök és túraszakosztályok is teljesíthetik. Ezzel tulajdonképpen a kéktúra mozgalom országos méretűvé vált.

Egyre többen és többen teljesítették az útvonalat.

1954-ben már 24-re rúgott a teljesítők száma, akik közül csupán 8 fő volt a Lokomotív Sportkör tagja, a többiek más vasutas sport – és túraszakosztályhoz, sportkörhöz tartoztak.

Ahogy az évek folyamán egyre népszerűbbé vált a túra úgy változott és alakult az útvonala is. Egyre több és több szakaszt kapcsoltak hozzá és így a túra hossza fokozatosan növekedett. 1959-re a túra teljes hossza már 881,9 kilométerre nőtt a bejárandó szakasz pedig Sümeg és a Zempléni-hegységben lévő László-tanya között húzódott.

1961-ben már annyira népszerűvé vált a túramozgalom, hogy nem lehetett a Vasutas Sport és Túraszakosztályok keretei között tartani.

A Magyar Természetbarát Szövetség vette szárnyai alá a mozgalmat és szervezte, irányította a túrákat.

1976-ban ismét hosszabbítottak a Kéktúrán és a nyugati végpontja ekkor került a Velem mellett magasodó Szent-Vid hegyre. Hossza ekkortól már 1083 km volt. Közel ezzel egy időben, hogy a legifjabb nemzedék tagjai között is népszerűsítsék a kéktúrázást létrehozták a kevesebb szakaszt tartalmazó ún. Úttörő Kéktúrát, ami később Gyermek Kéktúrává alakult át.

Az igazi országos ismertséget azonban a Magyar Televízió forgatócsoportja révén szerezte a túra, amikor 1979. július 31. és október 14. között Peták István szerkesztő és Rockenbauer Pál rendező vezetésével egy tíz tagú forgatócsoport járta végig gyalog 77 nap alatt, a keleti végektől indulva Velemig. Később ebből az anyagból készült el az azóta már legendássá vált, korábban is említett „Másfélmillió lépés Magyarországon” című 14 részes honismereti, természetfilm sorozat.

A túra ezt követően jó pár évig így Velem és a Zempléni-hegység között kanyargott.

A „rendszerváltás” hozta az újabb változást a túra életében és a nyugati végpont az Kőszegi-hegység legmagasabb csúcsára, az Írott-kőre került. Azóta is ott van. A keleti végpont is tolódott, jelenleg Hollóházán van.

Így aztán a túra mai teljes hossza 1169,2 km. A túrázóknak összességében 31450 méteres szintemelkedést és 32045 méter szintcsökkenést kell legyőzniük a teljes útvonalon. Az össztáv 27 különböző nehézségi fokozatú és hosszúságú szakaszra van bontva és 151 bélyegzőt kell az igazolófüzetbe elhelyezni annak aki a teljes távot végigjárja. Akinek van rá elég ideje és olyan szerencsés, hogy egyben végigjárhatja annak nyugodt tempóban körülbelül 344 órát kell rászánnia.

Azóta már nem csak a „klasszikus” Kéktúra létezik, hanem a Dél-dunántúli vagy más néven Rockenbauer Pál Kéktúra is, ami szintén Írott-kőtől indul, de onnan délre tartva 11 szakasz és 542,5 km megtétele után éri el Szekszárdot. Aki ezt a távolt is legyűri újabb 55 bélyegzővel lesz gazdagabb.

A triumvirátus legifjabb tagja pedig az Alföldi Kéktúra, amely a Dél-dunántúli Kéktúra végpontján Szekszárdon indul és 13 szakasz, 89 bélyegzés és 868,2 km megtétele után éri el végcélját Sátoraljaújhelyt.

Tulajdonképpen ez a három túra egy teljes „kört” alkot, amit túrázós berkekben Kék Körnek hívnak és aki ezt végigjárja az valóban elmondhatja magáról, hogy körbe illetve keresztül-kasul bejárta hazánkat és a legszebb látnivalókkal, természeti és építészeti csodákkal, emlékekkel ismerkedett meg.

Természetesen, mint minden kéktúrázó mi is a teljes kört szeretnénk végigjárni, de mindent el kell kezdeni valahol így hát mi a klasszikus, Országos kék bejárásával kezdtük az élményeink megszerzését.

És elmondhatom, hogy eddig nem bántuk meg.

De haladjunk sorjában!

A Kéktúra mindenki számára nyitva áll, nemtől, kortól függetlenül. Aki érez magában elhivatottságot, aki szeret túrázni, szereti a természetet és életreszóló élményeket, kalandokat szeretne szerezni. Mindenki nyugodtan belevághat és még sietnie sem kell, ugyanis a kék, nem teljesítménytúra. Mindenki a saját igényeihez mérten, a saját tempójában, annyi idő alatt járja végig, amennyi alatt akarja és tudja. Sőt még csak sorrendben sem kell csinálni. A lényeg, hogy mind a 27 szakasz teljesítve legyen és az igazolófüzetbe az összes pecsét benne legyen, hogy a túrázó megkaphassa a jelvényt. De sokan vannak, akik nem is pecsételnek, mert számukra az élmény fontosabb, mint a jelvény, olyan személyről is hallottam és volt szerencsénk a túránk alatt is megismerni, aki pecsétel ugyan, de csak magának, az emlékek kedvéért. Itt jegyzem meg, hogy ezek közé az emberek közé tartozom én is. Ha végigjártam,  eszem ágában sem lesz az igazolófüzetet beküldeni a Magyar Természetjáró Szövetséghez.

Ezen kívül a túra akárhányszor teljesíthető. Van olyan, aki már hetedszerre vágott neki. Vagy azért mert olyan fanatikus, vagy pedig mert annyira meghatározó élményeket szerzett közben, annyira az élete részévé vált, hogy egyszerűen nem tudja és nem is akarja befejezni.

Szóval, aki belevág az kevés kivételtől eltekintve a rabjává válik.

Említettem, hogy a szakaszok akármilyen sorrendben teljesíthetők, csak az a lényeg, hogy mindegyik teljesítve legyen és pecsétek által igazolva, de úgy gondolom, hogy a túra mégis csak úgy az igazi, hogyha a szakaszokat sorrendben járjuk végig. Az ország egyik végétől a másikig, az viszont mindegy, hogy milyen irányban.

Annak idején a tv stáb a kelet-nyugati irányt választotta. Mi a nyugat keletit. Hogy miért? Ennek több oka is. Így az óramutató járásával megegyezően haladtunk és ez volt számomra a „szimpatikus” irány. Egyébként az ősi magyar hitünkben a keleti irány, amerről a Nap kel az az élet és az újjászületés iránya. Ez csak jó előjel lehet nem? :)

Szóval a Kőszegi-hegységtől indultunk kelet felé.

Ha valaki úgy dönt, hogy belevág a túrába akkor szinte azonnal felmerül több kérdés is.

Az első. 

Kell-e hozzá valamiféle előképzettség, túrázási tapasztalat?

A válasz: Nem feltétlenül.

A túra hosszából adódóan, hosszabb-rövidebb szakaszokból áll, amelyek nehézségi foka is eltérő. Tehát ki-ki, ki tudja választani a saját kondíciójához, felkészültségi szintjéhez legközelebb álló szakaszt szakaszokat. De persze minél tapasztaltabb túrázó valaki, minél többet mászott hegyet annál kevésbé lesz neki megerőltető, annál jobban fogja bírni.

Itt is igaz a mondás, hogy minden ember más és más. Valakinek a napi 30-40 kilométer sem okoz gondot hegyi terepen. Valaki meg tíz után közli, hogy aznapra neki elég volt. Ezért is jó ez a túra, mindenki a saját teljesítményéhez, igényeihez tudja igazítani.

A következő kérdés:

Mit pakoljunk, mit vigyünk magunkkal?

Erre megint csak nincs egyértelmű válasz. Kinek, mi az igénye? Hogy tervezi? Hol fog megszállni? Meg fog-e szállni egyáltalán vagy inkább vadkemping mellett teszi le a voksát? Hány napos túrát tervez? Miket fog vinni stb.?

Rengeteg a kérdés.

Ez megint csak személy függő.

Az én tanácsom és most már személyes tapasztalatom is, hogy a kék túra egy-egy szakaszára minimum két nap kell. Meg lehet egy nap alatt csinálni egy szakaszt, ha közel lakunk hozzá. De ha távolabb, akkor a lakóhelyünkhöz legközelebb eső szakaszra is legalább két napot illik szánni, ugyanis számolni kell az odaúttal és a visszaúttal is, illetve az ezekre fordított idővel, ami értelemszerűen a túrára szánt idő hosszát csökkenti.

A lényeg, mindenki döntse el, hány napos túrára indul, hol fog megszállni és mit fog magával vinni ?

Személyes tapasztalat, hogy csak a legszükségesebb dolgokat pakoljuk a hátizsákunkba, mert ha túl sok, felesleges dolgot viszünk, amiket úgysem fogunk használni, az csak a súlyt növeli és rontani fogja a komfortérzetünket, mert a csodás táj szépsége és a túrázás öröme helyett azzal fogunk foglalkozni, hogy mennyire nehéz a hátizsák, mennyire nyomja vagy töri a vállunkat. Mint látni fogjátok ilyenben is volt részünk.  

Ez nem jó, de kell ez is, hogy az ember megtanulja mi a tényleg szükséges és mi nem. 

Egy napos túrára alig kell vinni valamit, csak a legszükségesebbeket. Ivóvizet, ennivalót (aki akar), szúnyog és kullancsriasztót, naptejet, esőkabátot (időjárás függő) és kamáslit. Maximum 2 kg a vízen kívül, ha ügyesen pakolunk.

Két-három napos túrára már több minden kell, de ez is attól függ hogy az ember kempingben, fizetett szálláson száll meg vagy esetleg vadkempingezik. Itt már szükség lehet sátorra, derékaljra, fej vagy elemlámpára, esetlegesen főző – és evőeszközökre. Nyári időszakban sátor helyett elegendő lehet egy “bivakszállás” vagy egy szúnyoghálóval ellátott függőágy is. Túlzásokba itt sem szabad esni.

A legfontosabb szabály! Csak a lehető legszükségesebbeket vigyük magunkkal, amikről tudjuk, hogy biztosan fogjuk használni és mindenképpen szükségünk lesz rá, ebből következik, hogy a lehető legpraktikusabb és főleg a lehető legkönnyebb dolgokat pakoljuk be a hátizsákba.

Ha most szerezzük be a felszerelést, akkor érdemes kicsit jobban a zsebünkbe nyúlni. Ugyanis itt tényleg igaz a mondás, minél jobb minőség, annál drágább ugyan, de praktikusabb, jobb és sok esetben könnyebb is lesz, tehát számunkra mindenképp jó választás. Ne sajnáljuk a pénzt, a saját magunk kényelméért és azért, hogy könnyebbé, élvezetesebbé varázsoljuk a túránkat. Egy ügyes, tapasztalt túrázó, a megfelelő hátizsákkal, sátorral, hálózsákkal, felszereléssel egy két-három vagy akár négy napos túrát maximum 5 kg-os felszereléssel le tud bonyolítani.

Ha egy hétre vagy még több időre megyünk, akkor értelemszerűen több és más jellegű dolgot, dolgokat viszünk magukkal. De itt is a praktikum és a könnyű súly legyen a vezérmotívum, amikor pakolunk. Itt sem szabad túl pakolni, csak a legszükségesebb dolgokat vigyük magunkkal. Ügyesen, körültekintő, tudatos pakolással ez is megoldható 10 kg-mal, maximum a legszükségesebb esetben 15-tel. De igyekezzünk úgy pakolni, hogy annál több semmiféleképpen ne legyen. Keressük a könnyű, praktikus, szükségszerű és jó megoldásokat!

Tehát itt is mindenkinek saját magának kell eldöntenie azt, hogy mit pakol és mennyit akar cipelni akár napokig!

Wc papír, elsősegély csomag, esőkabát vagy poncsó és kamásli azonban feltétlen legyen nálunk. Még ha egy napos túrára megyünk is.

Több napos túrára célszerű ún. Powerbankot/bankokat és fejlámpát is magunkkal vinnünk. Az előbbiek abban nyújtanak nagyon hasznos segítséget, hogy a „nélkülözhetetlen" és "okos” mobiltelefonunk, valamint egyéb elektromos árammal működő eszközünk/eszközeink ne merüljenek le. A fejlámpa pedig abban hogy lássunk, ha valamilyen oknál fogva ránk sötétedne ott kint valahol a rengetegben vagy ha sötétben, éjszaka kell valamiféle javítást, vagy egyéb más dolgot eszközölnünk.

Ha viszünk ilyen túrasegítő eszközöket, akkor ezekből sem érdemes rossz minőséget venni, nyúljunk kissé jobban a pénztárcánkba és vegyünk megbízható, jó termékeket! Ezeknek az ára húzósabb ugyan, de megfelelő használattal több évig is kitartanak.

Aki szeretne ezekről bővebb információt kapni, vagy esetleg azt megtudni, hogy mi mely termékeket használtuk, az írjon az elérhetőségemre, bővebb felvilágosításért, mert itt most egyik terméket sem szeretném reklámozni, hirdetni.

A túrát célszerű a lehető legpraktikusabban, számunkra leglogikusabban megtervezni. Honnan indulunk, hány napos lesz a túra, hol fogunk megszállni, viszünk-e vagy veszünk-e ennivalót útközben stb.? Tehát a tudatos előretekintő és mindenre kiterjedő tervezés nem elhanyagolható. A túrát mindig, mindenkor, mindenkinek a saját egyénre szabott igényeihez kell igazítania.

Az útvonal a kék esetében adott. De itt-ott le is térhetünk az útvonalról, hogy esetleg még több csodát, látnivalót megnézzünk és az se mindegy, hogy hol szállunk meg. Ez pedig jelentősen kihat arra, hogy a túránkat mekkora összegből tudjuk majd megvalósítani.

A lehető legjobb és az általam leginkább kedvelt, legolcsóbb és a legtöbb élményt nyújtó szállási forma az a vadkempingezés. Persze, tudom azt, hogy a szállásnak ezt a formáját nem mindenki szereti. Azoknak a túra útvonala mellett lévő településeken lévő több száz, különböző árkategóriájú szállás és kemping egyikét ajánlom.

Rengeteg olcsó és pénztárcabarát szállás közül válogathattok a www.szallas.hu, a www.booking.com és a természetjáró oldalon a www.termeszetjaro.hu/hu/list/szallashelyek-a-kekturan/190879425/ cím alatt.

Visszatérve a vadkempingezésre.

A magyar törvények szerint Nemzeti Parkok, a Fokozattan Védett Természetvédelmi Területek és magánterületek kivételével a sátort bárki, bárhol felverheti és 24 órát egy adott helyen táborozhat, ha a környezetben maradandó kárt nem okoz. De azt mondanom sem kell, hogy a kéktúrázó nem kiránduló. Nem tesz kárt a természetben. Sem az állatvilágot nem háborgatja, sem a növényzetet indokolatlanul nem károsítja, és a szemetét sem dobálja el. A kéktúrázó mást nem hagy maga után csak a sátra lenyomatát a fűben. Ezzel pedig kárt senkinek és semmiben nem okoz. És ez így van jól!

Miért is jó a vadkemping, azon kívül, hogy a lehető legolcsóbb szállásforma? Természetközeli, ott száll meg az ember ahol akar, akkor amikor akar. Hallja az állatok neszezését, a vadon hangjait és felejthetetlen élményt nyújt nyári éjszaka a csillagos eget nézni és alatta nyugovóra térni. Röviden, a mai rohanó világunkban a letűnt nomád világ egy kis szeletét, a kötetlen és a gondtalan életet, az igazi szabadságot, testesíti meg. Csodálatos, felejthetetlen élmény! Mindenkinek csak ajánlani merem! Aki nem próbálta még ki, tegye meg! Garantálom, hogy soha, sehol semmilyen más formában ezek után nem fog megszállni! Igaz kell hozzá elhivatottság egy másfajta világlátás és talán egyfajta merészség, lazaság és vagányság is. De az élmény mindenért kárpótol!

Vadkempingezésnél nem szükséges előre tervezni, a dolog lehet teljesen spontán is. De azt azért nem árt előzetesen legalább azt megtervezni, vagy tudni, hogy egy adott napon, mettől-meddig akarunk eljutni, hol szeretnénk megszállni, mit szeretnénk útközben megnézni és le szeretnénk-e térni a túraútvonalról egy kis extra látnivalóért cserébe?

Arra is érdemes felkészülni, – főleg ha nyári nagy melegben, forróságban túrázik az ember – hogy a túra alatt hol, mikor lehet vizet szerezni, vételezni?

Mivel a víz is plusz súlyt jelent és a túra folyamán fejenként maximum 2-3 liternél többet nem érdemes magunkkal cipelnünk ezért nem árt feltérképeznünk, felderítenünk a víz vételezési lehetőségeket.

Ezt könnyíti meg számunkra az “okos” telefonokra letölthető http://www.kozkutak.hu applikáció, amely elméletileg Magyarország valamennyi iható vizű forrását és közkútját tartalmazza.

Ha letöltjük az applikációt nagyon hasznos segítségnek fog majd bizonyulni az utunk során. Indulás előtt azonban érdemes frissíteni, mert nagyon kellemetlen tud lenni az, amikor ott a helyszínen szembesülünk azzal, – amikor már teljesen a szomjan halás szélén állunk – hogy a kút nem működik vagy a forrás elapadt.

Ha pedig azt látjuk, hogy a tervezett útvonalunkon se kút, se iható vizű forrás nincs, akkor érdemes a vízutánpótlásról a különböző települések, falvak, városok boltjaiban, vagy ha van, közkútjain gondoskodni.

Szerencsére az ásványvizek még nincsenek csillagászati áron.

Akik ragaszkodnak a mobiltelefonos tartalmakhoz, azoknak további segítség lehet a Kéktúra és a Természetjáró applikációk letöltése. A természetjáróban van külön Kéktúra menüpont, ahol be tudjuk állítani, hogy honnan hová szeretnénk eljutni a túra útvonalán és egy beépített GPS segítségével a program teljesen végigkalauzol minket a túrán, navigáción keresztül mutatva a követendő utat. Ismerünk olyan túrázót, aki végig ezt használta a Kék során.

Ez azért lehet jó, hogy az ember ne tévedjen el!

Itt felvetődik az a kérdés, hogy el lehet tévedni a Kéktúrán?

Igen el.

Mi is jártunk így.

De erről is fogtok majd olvasni, amikor odaérünk.:)

A Kék hiába Magyarország leghosszabb, legkarbantartottabb és az egyik legnépszerűbb túraútvonala, ahol évente több százan mennek végig, bizony vannak olyan szakaszai ahol a túrajelzés nem, vagy csak alig látható. Néhány helyen pedig – főleg nyári időszakban – olyan szinten megnőlhet a növényzet, hogy miattuk adott esetben alig kivehetők a jelzések, illetve takarják azt.

Úgyhogy a biztonság kedvéért ajánlom ezek használatát is.

A túránk kezdeti szakaszain nem, de később mi is használtuk ezeket az applikációkat. Valóban megkönnyíti a túrázást és az útvonalakat letöltés után offline módban is lehet használni és így internet hozzáférést sem igényel.

A Kéktúra applikáció például abban nyújt nagy segítséget, hogy könnyebben megtaláljuk a különböző pecsétlőhelyeket, ugyanis pontosan fel van rajta tüntetve, hogy a pecsétlőhelyek hol találhatók és még fénykép is van hozzá mellékelve.  Ugyanígy megtaláljuk benne a túra szakaszainak a pontos leírását, azoknak a településeknek a nevét, amelyen a túra keresztülhalad és természetesen utunkat térképen is követhetjük.

Ja, és a lényeg, ha bélyegezni szeretnénk a Kéktúra igazolófüzetünkbe, akkor érdemes magunkkal vinni egy tintapárnát is! Nagyon sok helyen van ugyan, de mivel rengetegen használják és az időjárás viszontagságainak is ki van téve, sok helyen ki van száradva.

Ha ez mind megvan akkor már csak a szükséges ruházat és egy nagyon kényelmes strapabíró túrabakancs kell.

Ha ezt is beszereztük, akkor elmondhatjuk, hogy készen állunk a túrára és életünk legnagyobb kalandjára!

Indulhatunk is! Gyertek velünk!